Az ember egy mindenevő faj. A mindenevőkre
általánosan igaz, hogy gyakorlatilag mindent képesek elfogyasztani, amit a
természet nyújtani tud nekik, és ténylegesen szükségük is van a változatos
táplálékbevitelre ahoz, hogy egészségesek legyenek.
Mit együnk, mennyit ebből vagy abból,
milyen sorrendben fogyasszuk el ezt – mindezekre a történelem során kialakultak
a nemzedékről nemzedékre öröklődő, ellentmondásoktól mentes válaszok. Az elmúlt
évtizedekben azonban sok dolog megváltozott. A családanyák szerepe
megváltozott, lemondtak az étrend alakitására vonatkozó teljhatalmukról. A
hagyomány szerepét az étrend kialakitásában fokozatosan átvették a tudósok és
reklámszakemberek, vagy a kettő egészségtelen kombinációja. Gondoljunk csak
bele: a legtöbb ember már nem ugyanazt eszi, amit az anyja evett, sőt azt sem, amivel
anyja gyermekként etette. Ez pedig a történészek szerint egy rendkivül
szokatlan fordulat.
A kiegyensúlyozott étkezésre int, a
mértékletesség betartására. A helyes étrend kialakitásához a következőket
tanácsolja: a tápanyagot ne emeljük ki az étel kontexusából, az ételt se vegyük
ki a táplálkozás kontextusából, és az étkezést se a kultúra és az életmód
kontextusából.
Együnk hagyományosan ! A hagyományos
étrend melleti érvek:
A modern ételek korszaka és a
nutricionizmus elterjedése előtt az emberek a nemzeti, népi vagy helyi szokások
alapján döntöttekék el, hogy mit egyenek. Nem mellékesen erről a táplálkozásról
korábban többszörösen bebizonyosodott, hogy jó, hiszen a korábbi generációk
egészségben éltek.
A nyugati étrend újdonsága, és csillogása,
az évente megjelenő 17 ezer új élelmiszertermék legyűrte a hagyományt, és oda
juttatott minket, ahol most vagyunk: a tudományra, a sajtóra, a kormányzatra és
a reklámokra támaszkodunk annak eldöntésében, hogy mit együnk. Ez nem
természetes.
A nyugati étrend egyik vivmánya az, hogy
az ennivaló gyorsan, olcsón és könnyen elérhető. Az amerikaiak átlagban a
keresetük 10%-át forditják élelmiszerre, ezzel szemben
mintegy 16%-ot egészségügyi költségekre. Tudnunk kell, hogy a tisztességes
táplálkozási idő-, munka- és erőforrás- igényes, méghozzá mindegyikből többet
kell áldoznunk, mint amennyit manapság a legtöbben forditunk rá.
Egyéb észérveket és tanácsokat is ad a
szerző, mint:
Bizzunk a természetben: - „A nagyszerű
dolog pl. a sárgarépa fogyasztásánál, hogy nem kell foglalkozzunk a sárgarépa
komplexitásával ahhoz, hogy jótéteményeiben részesüljünk.”
Az arányokról: - „A húsban gazdag étrend
problémája mögött az is állhat, hogy nem magával a hússal van a baj, hanem
azoknak a növényeknek a hiányával, amelyek a hús miatt leszorulnak a
tányérról.”
A mennyiségről: - „A nutricionizmus
hivatalos irányvonalából indukálódó tévhit, hogy ha valami egészségesnek
minősül, akkor nyilván nagyon egészségesek leszünk tőle, ha jó sokat, - vagy
annál is többet - eszünk belőle.”
Általános tanács a táplálkozáshoz:
Egyen ételeket, ne túl
sokat, főleg növényeket !
És a végére egy érdekes kisérlet arról,
hogy táplálkozásunk és az arról alkotott ismereteink mára már mennyire elszakadtak
a valóságtól:
A „lakatlan sziget”kisérlet során megkérdezték
a fogyasztókat, hogy ha kitennék őket egy lakatlan szigetre egy évig, azzal,
hogy lesz elegendő vizük és kapnak elegendő táplálékot is, de csak egyfajta
ételt választhatnak, akkor a felsoroltak közül melyiket választanák? (a
válaszok százalékban)
Kukorica (12%), lucernacsira (7%), hot dog
(4%), spenót (27%), őszibarack (5%), banán (42%) és tejcsokoládé (3%). Az
eredmények alapján a válaszadók mindössze 7 százaléka választotta azt a két ennivalót
(hot dog, tejcsoki), amelyel ténylegesen túlélhette volna a kalandot!
A kiindúlópontunkhoz, miszerint az ember mindenevő faj azonban
hozzátehetjük, hogy az embernek, más állatoktól eltérően mára már szüksége van,
hogy szakértő véleményét kérje ki a táplálékválasztáshoz!
